Ez nem valami misztikus óriási önmegvalósító jóslat.
Semmiféle különlegesség nincs benned. Nem vagy különleges. Senki sem különleges.
Mégis, csak te vagy Te. Az Isten mindenkit jókedvében teremtett. Élni kell azzal a lehetőséggel, hogy ez az EGYEDI genetika, történet, tapasztalat, élmény, hormonkombináció kibontakozzon a semmiből. Hogyan leszünk Isten egyedi, megismételhetetlen, szabad akaratú döntéssel, mint porcukorral megszórt kísérlete?
Egy a többmilliárdból.
Mindenki küldetéssel érkezik. MINDENKI. Ne gondolj grandiózus, hőstettekkel tarkított életre. Semmi efféle nem kell ahhoz, hogy érték legyen az életed, hogy számítson az életed, hogy egy rendes kísérlet légy.
Milyen az a rendes kísérlet? A tudományban a kísérlet a tudományos megismerés egyik módszere, amellyel egy jelenséget tervszerűen és módszeresen létrehozunk tudományos megfigyelés céljából. A kísérlet során a kísérletező tudós tesz valamit, majd megfigyeli a tett következményeit.
Az életünk csak akkor válik rendes kísérletté, ha tudatosan élünk. Ami azt jelenti, hogy én vagyok a saját életemben a tudós. Aki tervez, cselekszik, megfigyel.
Ez nem valami kívülről érkező, elkerülhetetlen végzet. A döntéseid, a működésed, a szokásaid, a belső mintáid formálnak téged.
Amikor az élet nem velünk történik, hanem általunk.
Van választásom:
Úgy sodródom a napi teendők, külső elvárások, belső kényszerek, hiedelmek, traumaprogramok között, mint egy kis papírhajó a viharos tengeren.
Vagy definiálom, hogy milyen a XY nevű, emberbe csomagolt világ. Aminek van belső rendje, struktúrája. Van „tudósa”, aki lát, észlel, megfigyel, tervez, okul, tanul. Változásra képes, beavatkozik, ha kell. Módosítja a változókat, ha kell, mert tudja mi a cél. Van küldetése.
És ebben az a csoda, hogy csak ő tudja. Senki más ezen a földkerekségen nem él pont ilyen motivációval, pont ilyen gondolatokkal, pont ilyen szeretéssel, pont ilyen tekintettel.
Ha Isten jóféle kísérleteként tekintek magamra, elkezdem megismerni önmagam – a működésem, a programjaim, a nehézségeim valódi gyökerét.
És ekkor változhat valami:
• Nem büntetésként élem meg a nehézségeimet, hanem információként.
• Nem mások idegen szabályai szerint élek, hanem saját rendszert alakítok ki.
• Nem elkerülöm a problémákat, hanem megtanulok jól válaszolni rájuk.
Mert minden egyes cselekvés lehetőség a magam megtapasztalására.
Ezáltal az Egész megtapasztalására. Ez az egy dolgom van itt a Földön. Mindezt úgy, hogy tengelyben legyek a magam küldetésével.
Egy rendhez igazodom: a saját kísérletem körülményeivel, változóival, céljával tisztában vagyok. Így jövök, megyek, kanyarodok. Ennyi az Élet. Emberbőrben ez egy nemes, csodás, szabad, termékeny lehetőség.
Minden kísérlet, minden Élet elvesztegetett, ami teljességgel nélkülözi a tudatosságot. Ha nincs bennem egy rend, egy struktúra, akkor olyan vagyok, mint a szőlőszem esőzés idején. A szőlőszem féligáteresztő hártyáján beáramlik a víz és idővel szétposszan. Lényegében megszűnik szőlőszem lenni.
Az ember is így jár, ha nem definiálja magát, ha nem vállalja a karakterét, ha feloldódik a környezetében. Megszűnik Ember lenni. Hiszen attól ember, hogy jól körülhatárolt, időben és térben teljesen egyedi kombináció. Ami éli önmagát. Vannak határai. Ezeket a határokat tudja határként működtetni. Ki tudja bontakoztatni mindazt, ami pont ebbe a csomagocskába érkezett, ami ő.
Hajrá!
