Társadalmunkban még mindig él az a mélyen gyökerező elvárás, hogy a nők legyenek „kiegyensúlyozottak”, „visszafogottak”, „ne túl érzékenyek”. Ha kimutatjuk az érzéseinket, gyakran túlzónak, hisztisnek vagy irracionálisnak bélyegeznek minket. Pedig az érzelmi gazdagság nem gyengeség – hanem erő. És nőként nem kell bocsánatot kérnünk azért, mert mélyebben érzünk!
A Watson Coaching szemléletében az érzelmi intelligencia kulcsfontosságú. Az, hogy képesek vagyunk az érzéseinket megélni, megérteni és kommunikálni, nemcsak önismereti szempontból értékes, hanem emberi kapcsolatokban is. A nők gyakran intuitívabbak, empatikusabbak, és érzelmi szinten kapcsolódnak – ez nem hiba, hanem adottság.
A férfiak és nők működése sokszor eltér. Míg a férfiakat gyakran a fizikai vonzalom, a szexualitás motiválja, a nőket sokkal inkább az érzelmi biztonság, a kapcsolódás, a lelki közelség. Ez nem jobb vagy rosszabb – egyszerűen más. És ha mi érzelmesebbek vagyunk, az nem ok arra, hogy szégyenkezzünk. Sőt: ez az, ami mélységet ad a kapcsolatainknak, a döntéseinknek, az életünknek.
Ha valaki nem érti meg az érzelmi működésünket, az nem a mi hibánk. Nem kell elrejtenünk, elfojtanunk vagy megmagyaráznunk, hogy miért sírunk, miért érzünk, miért reagálunk másképp. Az érzelmek nem gyengeség, hanem információ – belső iránytű, ami segít eligazodni a világban.
A coaching során gyakran találkozunk azzal, hogy nők bocsánatot kérnek azért, mert „túl érzékenyek”, „túl sokat akarnak beszélni”, „túl mélyen éreznek”. De az igazság az, hogy ezek a tulajdonságok nem túlzások – hanem értékek. És ha megtanuljuk elfogadni és használni őket, akkor nemcsak önmagunkhoz kerülünk közelebb, hanem másokhoz is.
Ne kérj bocsánatot azért, aki vagy. Inkább ismerd meg, fogadd el, és építs rá. Mert az érzelmeid nem akadályoznak – hanem vezetnek!
