A kapcsolat ott kezdődik, ahol önmagamhoz megérkezem
Végiggondoltuk, mire vágyik egy kapcsolat.
Biztonságra.
Összetartozásra.
Életre.
Elköteleződésre. Közös jövőre.
És közben egyre erősebben motoszkált bennem egy kérdés.
Mi történik akkor, ha mindezt a másiktól várom?
Ha azt remélem, hogy majd ő ad biztonságot.
Ő adja meg azt az érzést, hogy fontos vagyok.
Ő ébreszti fel bennem újra az életet.
Ő mutatja meg, ki vagyok.
Nagy teher ez egy kapcsolatnak.
Talán nagyobb, mint amit elbír.
Mert egy kapcsolat nem arra való, hogy pótolja azt, amit elveszítettünk önmagunkból.
Sokkal inkább arra, hogy teret adjon annak, ami bennünk már szeretne megszületni.
Az elmúlt években egyre inkább azt látom, hogy a legtöbb kapcsolati konfliktus nem a másikról szól.
Hanem arról, hogy eltávolodtunk önmagunktól.
Annyi szerepet hordozunk.
Szülők vagyunk.
Gyerekek.
Társak.
Munkatársak.
Segítők.
Vezetők.
Megfelelők.
Megmentők.
Erősek.
És közben néha már nem is tudjuk, kik vagyunk ezek nélkül.
A test viszont tudja.
Ő nem a szerepeinket ismeri.
Hanem minket.
Ő emlékszik arra, milyen érzés volt felszabadultan nevetni.
Kíváncsinak lenni.
Alkotni.
Szeretni.
Mozogni.
Csak úgy lenni.
Ezért van az, hogy amikor hosszú idő után végre megállunk, a test először nem megkönnyebbül.
Hanem elfárad.
Sírni kezd.
Vagy egyszerűen csak csendet kér.
Mert végre nem kell teljesítenie.
Meghallgathatjuk.
Sokszor kérdezik tőlem, mi a célja az önismeretnek.
Én nem hiszem, hogy az önismeret célja egy tökéletes ember.
SZERINTEM AZ ÖNISMERET CÉLJA A TERMÉSZETESSÉG.
HOGY EGYRE KEVESEBB ENERGIÁBA KERÜLJÖN ÖNMAGUNKNAK LENNI.
Hogy ne kelljen állandóan szerepeket fenntartanunk.
Hogy tudjuk, mire mondunk igent.
Mire mondunk nemet.
Mi fontos nekünk.
Mi nem.
És amikor ez elkezd megszületni bennünk, valami a kapcsolatainkban is megváltozik.
Nem azért, mert a másik más lesz.
Hanem mert mi másképp vagyunk jelen.
Őszintébben.
Nyugodtabban.
Tisztábban.
Talán ezért hiszem azt, hogy a kapcsolataink legfontosabb munkája nem egymás ’megjavítása’.
Hanem a hazatalálás. Önmagunkhoz.
Mert aki otthon van önmagában, az könnyebben lesz otthon a másik mellett is.
És aki otthon tud lenni a másik mellett, az már nem birtokolni akar.
Nem megváltoztatni.
Nem megmenteni.
Csak kapcsolódni.
Ha az elmúlt hetekben végigolvastad ezt az öt részt, talán nem az a legfontosabb kérdés, hogy milyen a kapcsolatod.
Hanem ez:
MILYEN VAGY TE BENNE?
A tested már tudja a választ.
Érdemes néha csendben megkérdezni.
És figyelni.
