Mindannyiunkkal előfordult már, hogy valaki – szándékosan vagy épp tudattalanul – leértékelte a munkánkat, a személyiségünket, vagy akár az álmainkat. Egy félmondat, egy arckifejezés, egy elmaradt elismerés – és máris ott a belső hang: „Nem vagyok elég jó.” De vajon tényleg rólunk szól ez? És miért érezzük magunkat rosszul valamiért, ami lehet, hogy nem is a mi hibánk?
Először is: a leértékelés gyakran nem objektív. Sokszor az, aki leértékel, valójában saját bizonytalanságát, félelmét vagy versenyszellemét vetíti ki ránk. Ez nem mentség, de fontos felismerés. Mert ha megértjük, hogy a kritika nem mindig rólunk szól, máris kevésbé fáj.
Másodszor: nem kell rosszul éreznünk magunkat. A belső értékünk nem attól függ, hogy más mit mond rólunk. Az önbecsülés nem külső visszajelzésekből épül, hanem abból, amit mi gondolunk magunkról. Ha valaki nem látja bennünk azt, amit mi tudunk magunkról – az az ő korlátja, nem a miénk.
Hogyan kezeljük mindezt?
Álljunk meg egy pillanatra. Ne reagáljunk azonnal – a reflexből jövő válasz gyakran a sértettségből fakad.
Vizsgáljuk meg a helyzetet. Valóban jogos a kritika? Vagy inkább személyes megnyilvánulás?
Tartsuk meg a belső egyensúlyunkat. Emlékezzünk arra, kik vagyunk, mit tettünk le az asztalra, és mire vagyunk képesek.
Kommunikáljunk asszertíven. Ha szükséges, álljunk ki magunkért – de ne támadással, hanem határozott, nyugodt módon.
Ne hagyjuk, hogy más határozza meg az önértékelésünket. A saját utunkat mi írjuk – nem mások véleménye.
A Watson Coaching szemléletében az önismeret, az érzelmi intelligencia és a belső stabilitás kulcsfontosságú. Nem az a cél, hogy soha ne érjen minket kritika – hanem az, hogy tudjuk kezelni, és ne veszítsük el önmagunkat közben.
Ha úgy érzed, hogy gyakran magadra veszed mások szavait, vagy nehezen állsz ki magadért, érdemes dolgozni ezen – mert a belső erő fejleszthető. Ha szeretnéd, de úgy érzed egyedül nem vagy rá képes….én itt vagyok! És végigvezetlek az úton. A SAJÁT utadon, és nem azon, amin mások szerint kellene menned!
