Írások

„Rögtönző színészek vagyunk életünk színpadán.” – írja Moreno…. És milyen igaz. Nincs előre megírt forgatókönyv, nincs próbafolyamat, nincs súgógép a kulisszák mögött. Az élet nem egy előre betanult jelenet, hanem élő, lüktető, változó játék, ahol minden pillanatban döntünk, reagálunk, alakítunk,

Van egy kényelmes kis trükkünk: ha valami fáj, kellemetlen, vagy épp nem úgy alakul, ahogy szeretnénk, gyorsan találunk bűnbakot. A főnök, a szülők, a társadalom, a gazdaság, a bolygóállás – bárki, csak ne mi. Mert ha mi is benne vagyunk,

Sokan azt hisszük, hogy az őszinteség fáj. Hogy kimondani, amit valóban gondolunk, veszélyes. Hogy a másik majd megsértődik, elfordul, elutasít. Ez kényelmes, de nem feltétlenül igaz…Mert ha mélyebbre ásunk, kiderül: nem a másik érzéseit óvjuk, hanem a saját sebezhetőségünket. Attól

Egy állításban a főszereplő azzal a kérdéssel jött, hogy miként hozza meg élete nagy döntését. Elköltözzön-e egy nagyon messzi országba. Édesanyja szerepére egy résztvevőt hívott be, aki később, a megosztókörben azt mondta: „Ez nem csak játék nekem. Ez az életem.”