Megvilágosodás – amikor a belső tűz újra fellobban
Ott állt a piros ruhás nő a tér közepén. Mozdulatlanul, mégis vibrálva. A külvilág talán csak egy tanácstalan pillanatot látott, de belül már zajlott a forradalom. Mert valami nem volt rendben. Minden nap ugyanaz…az iroda, ugyanaz az asztal, ugyanazok az
Vajon jól döntök?
Van az a pillanat, amikor megállunk egy válaszútnál. Nézzük az egyik irányt, aztán a másikat. Mérlegelünk, számolunk, kérdezünk. Mégis ott marad a bizonytalanság: vajon jól döntök? A jó döntés nem az, amit mások jónak tartanak. Nem mindig az, ami logikusnak
„Nem érzem, hogy amit csinálok, értelmes lenne.”
Van egy mondat, amit sokan kimondanak, de még többen csak magukban suttognak: „Nem érzem, hogy amit csinálok, értelmes lenne.” Ez nem lustaság. Nem hálátlanság. Ez a belső hang, amely jelez: valami elmozdul. Valami, ami egykor lelkesített, most már csak fáraszt.
Arcok, szerepek, belső hangok
És a hely, ahol mindez megélhető. Mindannyiunkban ott él egy belső színpad. Egy tér, ahol különböző énrészeink mozognak, beszélnek, vitatkoznak, néha csendben figyelnek. Van, amelyik bátor és hangos, van, amelyik félénk és visszahúzódó. Ezek az arcok, szerepek, belső ének együtt
