Kapcsolatban élünk.
Minden nap, minden pillanatban. Munkatársakkal, rokonokkal, csapattársakkal, főnökökkel, beosztottakkal. Emberekkel, akik tükröt tartanak nekünk, akikkel együtt haladunk, vagy épp elakadunk. A kapcsolat lehet inspiráló, támogató, felemelő. De lehet fárasztó, fájdalmas, vagy épp zavaros is. És amikor egy relációban megbillen az
Megvilágosodás – amikor a belső tűz újra fellobban
Ott állt a piros ruhás nő a tér közepén. Mozdulatlanul, mégis vibrálva. A külvilág talán csak egy tanácstalan pillanatot látott, de belül már zajlott a forradalom. Mert valami nem volt rendben. Minden nap ugyanaz…az iroda, ugyanaz az asztal, ugyanazok az
Vajon jól döntök?
Van az a pillanat, amikor megállunk egy válaszútnál. Nézzük az egyik irányt, aztán a másikat. Mérlegelünk, számolunk, kérdezünk. Mégis ott marad a bizonytalanság: vajon jól döntök? A jó döntés nem az, amit mások jónak tartanak. Nem mindig az, ami logikusnak
„Nem érzem, hogy amit csinálok, értelmes lenne.”
Van egy mondat, amit sokan kimondanak, de még többen csak magukban suttognak: „Nem érzem, hogy amit csinálok, értelmes lenne.” Ez nem lustaság. Nem hálátlanság. Ez a belső hang, amely jelez: valami elmozdul. Valami, ami egykor lelkesített, most már csak fáraszt.
