Mindenki.
Nem, nem a pénzről vagy arról szeretnék írni, hogy ki dönt a családban.
Sokkal inkább arról, amit szinte minden egyéni és páros coaching folyamatban látok.
Nevezetesen azt, hogy
MINDENKINEK IGAZA VAN.
És mindenkinek nagyon fontos a saját igazsága.
Egy ponton mindig felteszem a kérdést:
‘Mi a fontosabb? Az igazad… vagy az, hogy tudjatok szeretni és kapcsolódni egymáshoz?’
Mert ez valójában döntés.
Az igazságainkról lehet vitatkozni akár évtizedekig. Attól még nem leszünk egyformák. Hiszen mindannyian más történettel, más tapasztalatokkal, más nézőponttal élünk. Külön univerzumok vagyunk.
Miért várnánk, hogy mindenben ugyanazt gondoljuk?
Van azonban valami, ami felülírhatja az igazság iránti ragaszkodásunkat.
A SZERETET.
Az elfogadás.
A valódi kíváncsiság a másik világára.
És ez nem önfeladást jelent.
Nem azt, hogy bólogatok mindenre, és közben elhallgatom magam.
Hanem azt, hogy elmondom az én igazságomat. Meghallgatom a tiédet. Egymás mellé tesszük őket.
Nem egymás fölé.
Ha fontos, hogy közös döntés szülessen, akkor nem azt keressük, kinek van igaza.
Hanem azt, hol van az a közös metszet, ami mindkettőnknek működik. Ami egyikünknek sem áldozat.
Mert ha a megoldás azt kívánja, hogy feladjam a számomra fontos értékeket, akkor hosszú távon úgysem fog működni.
Attól a pillanattól kezdve ugyanis, hogy elveszítem az önazonosságomat, a kapcsolat is elveszít valamit.
Ehhez pedig nagy adag önismeret kell.
Tudnom kell, mi az, amiben tudok rugalmas lenni.
És mi az, ami már nem én vagyok.
És hogy KI HORDJA A NADRÁGOT?
Egy jó kapcsolatban nem a nadrág a fontos. Hanem az ember, aki benne van.
