
Az ember nem egyetlen arc – hanem egy egész szereposztás.
Mindannyian több részből állunk. Vannak bennünk olyan tulajdonságok, amiket szeretünk, büszkén vállalunk: „Türelmes vagyok.” „Segítőkész vagyok.” „Kitartó vagyok.” És vannak olyan részeink is, amiket inkább elrejtenénk. A maximalizmus, a hiúság, a hiszékenység, a féltékenység… Ezeket sokszor szégyelljük, elnyomjuk, letagadjuk, még

Elégedett vagy az életeddel? A mával?
Elégedett vagy az életeddel? A mával? Ha most megállnál egy pillanatra, és őszintén válaszolnál erre a kérdésre – mit mondanál? Valószínűleg sokan nem felelnének igennel. De ha megkérdeznénk: „Elégedetlen vagy?” – arra sem érkezne tömeges igen. Miért? Mert a kettő

Szürke kavics – egy gyerekkori játék, ami most értelmet nyert
Gyerekként sokat játszottunk olyat, hogy „Ki mi lenne, ha tárgy vagy élőlény lenne?” Volt, aki tigris akart lenni, más napraforgó, én talán egy színes ceruza. Aztán egyszer egy általam nagyon tisztelt hölgy azt mondta: ő egy szürke kavics lenne. Megdöbbentem.

Az értékrend, mint világítótorony
Van, amikor az ember elbizonytalanodik, lassul, lassul, talán meg is áll. Nem azért, mert elfáradt, hanem mert már nem tudja, merre tovább. A világ zajos, az elvárások sűrűek, és közben valahogy változik az, ami igazán fontos. Az értékrend, ami egykor

